Érdekes dolog amikor valaki elkezd valamit csinálni. Felvállalja önmagát hogy, igenis ez vagyok én, nézzétek. Lesznek akik támogatják és lesznek akik nem foglalkoznak vele, had csinálja ha jólesik neki úgyis abbahagyja majd.

Aztán amikor töretlen csinálja a dolgát az illető, lesznek akik még jobban mellé állnák és lesznek akik elkezdik dobálni, köpködni, ez a tipikus magyar mentalitás hogy "Én nem vagyok senki, akkor nehogy már Ő legyen valaki.. Abüdösköcsög."

Ezután jön az a fejezet, ami már egyénenként eltérő lehet, vagy tetszik a körülötte lévőknek, és támogatja innentől kezdve mindenki, vagy nem foglalkoznak vele többet pozitívan.

Az én esetemben a "B" verzió él (nagyrészt), az utcán utánam susmorgás hogy "Álmoktól részeg gyerek" meg "Ezavmx". A sok negatív és irigy ember ellenére én folytattam töretlen a dolgaimat, úgy voltam vele hogy egyedül is, de megcsinálom. AZ álmaim, nem álmok lesznek majd hanem célok, ezután pedig emlékek.

Aztán jön egy újabb fejezet amikor elkezdenek olyan emberek köré gyűlni akik látnak benne fantáziát és elkezdik támogatni. Nos, most itt tartunk. Ezek az emberek új erőt adnak, a tetteikkel megmutatják hogy az a sok idő, pénz, és munka megtérül, és a közhelyekkel élve: Nincs lehetetlen. Mikor elkezdtem az egészet az egyik nagy célom közé tartozott hogy majd mint a nagy sztároknak ott legyen az én zeném is iTunes-on meg Google Play-en aztán nem is olyan rég sikerült is. Nem volt nagy munka. Eljutni viszont idáig annál nagyobb volt. És ez még csak az út legeleje. (Hamarabb voltak kint egyébként az én cuccaim mint annak az "R" betűs nagy magyar kiadónak.. :) kis érdekességnek mondom..)

Visszatérve a jelenre, a mai események is azt bizonyítják hogy csak előre. Minden változik de van ami marad, ugyanaz vagyok aki elindult pár éve az úton, és ez az ami sose fog változni. Köszönöm mindenkinek aki eddig és ezután is támogat vagy támogatott. Ott lesznek a nevek a nagylemez borítóján ;)

Köszönöm annak aki vette a fáradságot és elolvasta ezt a hosszú agymenést. Szeretés van <3